|
Aktualitások megtekintéséhez kattintson ide!
|
|
|
Lakosság, táji képe, története
Lakosság
A lakónépesség száma 2008 októberében 1299 fő volt.
Sarud táji képe, története
Sarud a Hevesi-síknak nevezett 1000 négyzetkilométeres kistájhoz tartozik, melyen ma 15 hevesi és 4 jászsági település található. Az enyhén délre lejtő hullámos síkság magassága 86 és 202 méter között változik. Sarud e síkon 92 méter magasan fekszik. A település környezetében található Tisza-folyó, az Eger és Laskó patakok jelenlegihez hasonló medre mintegy 5000 éve alakult ki. Egészen a XX. sz. közepéig a legjelentősebb vízfolyás a Kis-Tisza volt, melynek középkori neve Cserő. Ez Poroszlónál szakadt ki a Nagy- vagy Öreg-Tisza medréből, és Tiszanánánál folyt abba vissza, ma Öblítő csatornaként mossa át a Tó nyugati felét, Sarud strandjának partjait nyaldosva.
A környező réteken és legelőkön különböző fűfajták, a vizes, tocsogós helyeken nád, sás és gyékény terem, fűz- és égerligetek találhatók. Állatvilágát az apró rágcsálók, nyúl, a vizekben és a partokon vidra, a ligetekben olykor őz jelentik, a madarak közül a fácánt és a sok-sok vízimadarat érdemes említeni. Ám olykor az óvatos látogató még túzokot is láthat. Hajdanán a kiöntések vizében nádból, fűzvesszőből font rekesztékekkel, varsával és hálóval halásztak.
Sarud neve először 1261-ben fordul elő IV.Béla király egyik oklevelében. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben Sorwld és Sorousd néven szerepel, majd a Saruldeghaz (Saruldegyháza) alak is használatos lesz. A név eredetét a besenyőktől keletkeztetik. A 14. század elején tulajdonosai kihalása után már királyi birtok volt. A következő évszázadokban püspöki birtok, állattartó majorság. A török csapatok portyázó területébe esett Buda elfoglalása után. Az 1500-as 1600-as években többször is elnéptelenedett a település. A török kiverése után, 1690-93 között Tiszanánáról új jobbágycsaládokat telepítettek Sarudra, az itteni 24 puszta telekre. 1703-ban már ismét az egri püspökség a falu földesura. 1709 és 1711 között ismét elnéptelenedett a falu, a Tisza mentén erősen pusztító pestisjárvány miatt. Az 1728-ban készült összeírás már elmondja, hogy az itt található 36 jobbágycsalád közül 13 lakik nádból és sárból tapasztott nádfedelű vályogházban, míg 19 kunyhóban, 4 pedig földbe ásott veremben él. Az 1800-as évek elején készült katonai térkép egy egyutcás települést örökít meg, melynek temploma a déli részen emelkedik. A jelenlegi templom mögött elterülő Zug a 18. század eleji állapotot idézi. 1804-ben az egri püspöki uradalom felosztásakor Sarud a szatmári püspökség birtokába jutott Pusztahídvéggel együtt. A falu jobbágyok lakta délkeleti részét a templomig Alvégnek, a másik részét Felvégnek nevezték. 1853-ban kezdődött meg az árvízmentesítés a sarudi magas-partnál kiinduló, a Laskó-patak, a Kis-Tisza, és a Nagy-Tisza vonalát követő, és Kisköréig húzódó töltés építésével. 1878 után pedig megkezdődött a belvízlevezető csatornák rendszerének kiépítése, vele a falu melletti Laskó-csatorna kialakítása. A falu nagyobb arányú terjeszkedése 1901-ben indult meg, amikor az északi, északnyugati és délkeleti részeken (utóbbi a Cserepes nevet viseli) parcellázások történtek. A szalagtelkeken az udvarok soros elrendezésűek. Az 1890-es évekig közkutak híjával a Tiszáról hordta a nép az ivóvizet hetenként egyszer. Az állatok itatására az udvarokon deszka-rovásos, ásott kutak voltak. A falu utolsó szárazmalmát 1900 körül bontották le. Az első és második világháborúkban elesett sarudiak emlékét Hősi emlékművek őrzik a Köztemetőben és az ÁMK előtti közparkban. A Tsz-esítés során Sarudon 3 Termelő Szövetkezet is alakult. A Rendszerváltozást követően egyre kevesebb munkalehetőség, folytatódó elvándorlás és elöregedés jellemző. Némileg ellensúlyozó folyamat a 70-es évektől növekvő tendenciát mutató üdülő-nyaraló építkezések, amit az 1991-es üdülő-terület parcellázás gyorsított fel leginkább. Az 1980-as évek végén megkezdődött a Tisza-tó partján egy strand, és egyéb turisztikai célú létesítmények kiépítése.
|